Milyen egy őszi kert? Milyen növények díszítik a legszebben?

Szponzorált tartalom.

Kertünk nemcsak a tavaszi és a nyári időszakban pompázhat színes és virágzó növényeinek köszönhetően, hanem ősszel is. Amennyiben mi is szeretnénk kertünket ősszel is díszítő növényekkel feldobni, nincs is másra szükségünk hozzá, mint kellő tervezésre, valamint a megfelelő növények kiválasztására.

Ahogy a növények már önmagukban is nagymértékű változatosságot mutatnak, olyan sokféleképpen díszíthetnek az ősz folyamán is. Vannak olyanok, melyek őszi, megváltozott lomszínükkel díszítenek, még mások színes termésekkel teszik változatossá kertünket. Egyes fajok pedig őszi vagy nyáron kezdődő és még ősszel is tartó virágzásukkal idéznek nyári hangulatot kertjeinkben. Most vegyük sorra, hogy mely melyek a legszebben, legjobban díszítő őszi kerti növények.

Őszi kert
Őszi kert - Kép forrása: https://unsplash.com/@robsphotos

Virágaikkal díszítők

Kezdjük a sort az őszi virágpompát nyújtó fajokkal, mely közül talán a legismertebb a krizantém. A krizantém (Chrysanthemum spp.) jellegzetes fészkes virágainak kinézete mindenki számára ismeretes. Kerti nevelésre általában a terebélyesebbre megnövő, ősszel virágzó évelő, félcserje habitusú típusok alkalmasak. Virágai színét tekintve nagymértékű változatosságot mutatnak, lehetnek pl. fehére, zöldek, sárgák, rózsaszínek és lilák is, valamint virágaik teltségében is jelentős eltérések tapasztalhatók. E növények a talaj kémhatására és szerkezetére nem kifejezetten igényesek, viszont kedvelik a vizet, ezért lehetőség szerint talaját mindig tartsuk kissé nyirkosan. 

Az alpesi hanga (Erica carnea) 20–30 cm magasra megnövő, heverő szárú, örökzöld törpecserje. Levelei laposak, tű alakúak, élénkzöldek, négyes örvökben állnak. Számtalan fajtája van, melyek virágzási ideje ennek függvényében változik, vannak nyár végén, ősszel, tél végén, valamint tavasszal virágzó fajtái is. A virágok színe a hófehértől a rózsaszínen át a sötét bíborvörösig terjed, egyes fajták pedig sárga lombjukkal is díszítenek. Ültetése esetében tartsuk szem előtt azt, hogy a túl meszes talajt nem szereti és a félárnyékos helyet kedveli. 

A csarab (Calluna vulgaris) szintén egy laza gyepet alkotó, heverő szárú örökzöld cserje, melynek megnyúlt, pikkelyszerű levelei vannak. Apró, lilásrózsaszín virágai tömött, felálló fürtökben állnak, augusztus–szeptemberben nyílnak. Egyedei fényigényesek, valamint kedvelik a párás klímát, viszont a meszes talajt nem tűrik. 

A díszkáposzta (Brassica oleracea) egy alapvetően kétéves, de egynyári növényként termesztett növényünk, mely nem kifejezetten virágaival, hanem mutatós és színes leveleivel díszítheti kertünk virágágyait, balkonládáit vagy dézsáit az őszi időszakban. A 10-20 cm magasra megnövő káposzták fodros szélű, zöldes lilás és fehéres árnyalatú levelekkel rendelkezhetnek. Könnyen nevelhetők, kifejezetten hidegkedvelők, közepes fényigénnyel. Vízigényük közepes, de az öntözést meghálálja, talaj szempontjából pedig nem mondható válogatósnak.

Terméseikkel díszítők

A tűztövis (Pyracantha coccinea) 2–3 méter magasra megnövő, sűrű bokrot nevelő, tövises ágú cserje. Pár cm nagyságú örökzöld levelei tojásdadok és vékonyak. Fehér virágaik bugában állnak, május–júniusban nyílnak. Termései borsó nagyságúak, augusztus végétől jelennek meg. Fajtától függően a sárgától az élénkpirosig mindenféle színváltozatban előfordulhatnak terméseik, melyek sokáig fennmaradva díszítik a bokraikat. A tűztövis bokrai a talaj iránt nem igényesek és a közepes szárazságot jól elviseli. Jellemző rájuk, hogy jó várostűrők, valamint napos és árnyékos körülmények között egyaránt megélnek. Kemény teleken a hajtásai azonban visszafagyhatnak, de jó megújuló képességének köszönhetően tőből újra kihajt. 

A madárbirs (Cotoneaster spp.) cserjéi lombhullatók vagy örökzöldek is lehetnek, melyek általában közepes vagy alacsony termetűek és kecses ágrendszerűek. Virági május-júniusban nyílnak, rózsaszín-fehér árnyalatúak, nem túlzottan mutatósak. Ezzel ellentétben őszi terméstömegük viszont rendkívül látványos. Hazánk klímáját kedveli, számos faja és fajtája beszerezhető, melyek közül érdemes a tűzelhalásra kevésbé fogékonyabbak közül választani. 

A narancseper (Maclura pomifera) fái kb. 8–10 méteresre is megnőhetnek, többnyire görbe törzzsel rendelkeznek, de magas cserjeként is nőhetnek. Tövises vesszőin sötétzöld és fényes levelei állnak, melyek tejnedvet tartalmaznak. Jelentéktelen megjelenésű virágaiból fejlődő termései különlegesnek számítanak, hiszen narancsra, egyesek szerint pedig teniszlabdára emlékeztetők. Ezek a termések meglehetősen nagyméretűek, 8–14 cm átmérőjűek, felületük rücskös, színezetük pedig sárgászöld. Fénykedvelő és melegigényes, de a talaj iránt közömbös, a sziket is közepesen bírja. 

A közönséges magyal (Ilex aquifolium) 5–15 méter magasra növő, örökzöld cserje vagy fa. Levelei fénylőek, bőrszerűek, öblösen fodros szélűek, melyeken nagy és szúrós fogak vannak. Az idős példányai már tüskétlen és ép szélű leveleket hoznak. Apró és fehér illatos virágai kétlakiak, május–júniusban nyílnak. Termései az ősz közeledtével jelennek meg, élénkpiros színükkel egészen tavaszig a növényen maradva díszítenek. Páraigényes faj, ezért elsősorban a csapadékosabb vidékekre telepíthető, vagy más helyeken lehetőleg árnyékos helyet válasszunk számára.

Lombjukkal díszítők

A japán juhar (Acer palmatum) 3–4 méter magasra megnövő vékony vesszejű bokorrá vagy ernyős koronával rendelkező alacsony növekedésű fává fejlődik, melyen jellegzetes tenyeresen karéjos levelei helyezkednek el. Elsősorban szoliter növényként nevelve mutat a legjobban, mivel őszi mélyvörös színű leveleivel, valamint finom rajzolatú lombozatával meglehetősen kiemelkedik társai közül. Kedveli az üde és savanyú talajt, de mészérzékeny faj. Legjobban párás környezetben érzi magát, valamint vízigényes is, helyéül pedig eltűri az árnyékos körülményeket is. 

A vérszilva (Prunus cerasifera) vagy más néven mirabolán vagy cseresznyeszilva 5–8 m-es fává, vagy bokorfává fejlődik, melynek ágain tövisek állnak. Gömbölyű termései ehetők, azok kellemes édeskés-savanykás ízzel rendelkeznek, sárga vagy piros színűek. Dísznövényként elsősorban fajtáit ültetik, melyeket az egész évben vörösben pompázó lombjuk tesz különlegessé, innen ered vérszilva elnevezése is. Nemcsak egész évben lombjával díszítő fává, hanem tövisei miatt áthatolhatatlan sövénnyé is nevelhető, hiszen a nyírást is kiválóan tűri. Az átlagosnál valamivel szárazabb vagy nyirkosabb viszonyokat is elvisel. 

Az ecetfa (Rhus typhina) 3–5 méter magas, gyökérsarjakkal terjedő tövű bokor vagy kis fa. Levelei nagyok, páratlanul szárnyaltak, hajtásai és a vesszői sötétbarnán bársonyos szőrösek. Lombja ősszel intenzív lilásvörösre színeződik, virágai kétlakiak, zöldessárgák, mutatós szőrös bugát alkotnak. Sötétvörös szőrű terméscsomói júliustól a tél végéig díszítenek. Szárazságtűrő, fényigényes faj, kötött és túl vizes talajba nem valók példányai. Sarjaival erősen terjed, ennek megakadályozása érdekében ezek rendszeres eltávolítása szükséges. 

A virágos som (Cornus florida) nálunk 3–5 m magasra növő cserje, hazájában kisebb fa. Matt zöld levelei őszre skarlátvörösre színeződnek. Kicsi, zöldesfehér vagy sárgás virágai 10–12 mm-es fejecskékben májusban nyílnak. Termései kb. 1 cm-es nagyságúak, skarlátvörös színűek, tojás alakúak. Humuszos és üde, valamint lehetőleg mészmentes talajba, valamint párás klímába, világos vagy félárnyékos helyre ültessük. 

A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) 2–5 méteres, felálló ágú bokor. Vesszői zöldek, négy, hosszanti irányban futó, barna paraléccel. Lombja ősszel pirosra színeződik. Ősszel nagy tömegben fejlődő rózsaszín vagy piros termése is szép díszt ad. Cserjéi kifejezetten igénytelenek, kevés gondozás mellett is szépen fejlődnek. Metszeni nem szükséges, esetleg sérült vagy beteg részeinek levágását kell elvégezni. Helyéül napos vagy félárnyékos részt keressünk, valamint a jó vízáteresztő talajt kedveli.